2012. augusztus 26., vasárnap

Fire

Szereztem egy szánalmasan nevetséges égési sérülést. Legalábbis én röhögök rajt. Az egész úgy történt, hogy tegnap olyan este hat körül, megcsillogtattam akrobatikus főzési tudásom – tudjátok az a nem tudok főzni szituáció, mindenhez egy rakás eszközt használok, semmiben nem vagyok biztos, így a végeredményben sem, és mindenhova fröcsög minden általában. Gombát sütöttem olajon, egy kis kukoricával, majd tejföllel, egy rakás fűszerrel és tésztával. Annyira nem volt sz*r. Valami rossz szokásom, vagy perverzióm, vagy csak inkább bénázás, de általában valami mindig kiszáll a serpenyőből.

Ez tegnap sem volt másképp, egy megtermett csiperke támadásba lendült és szétégette a lábfejem, majd követte egy ádáz kukorica, az a másik lábam vette célba. Egyáltalán nem tűnt komolynak a szituáció így folytattam tövább egy kis kacarászással a főzést, megkajáltam és a többi. Majd olyan nyolc körül vettem észre hogy hé ez fáj, hé ez vörös, hé ezzel mi történt? Aztán csak később jutott eszembe hogy én ezt elégettem. Ma reggelre kicsit megdagadt, és nagyon fáj úgyhogy előszedtem a doktori diplomám és szépen kikerestem mit lehet vele kezdeni. A helyzet komikussága, hogy nem tudok cipőt felvenni, és Google doktor szerint 5-7 napig nem is fogok tudni.

Aki szeretne, segíthet egy nótával. Küldjetek akármilyen zenét amiben valamilyen formában szerepel
a “fire” szó, akkor lehet hogy szerdáig sikerül “meggyógyulnom” és nem kell lemondanom veszprémi találkozásom Zsoltival, aki hazatért Hollandból!

Én kezdem: Kasabian – Fire