2013. július 31., szerda

Ha az ember egy helyre gyűjt mindent akkor sanszos,
hogy előbb-utóbb rátalál már rég elfelejtett dolgaira.

Amúgy ez egy 2011-es iskolaidőn kívül, önszorgalomból készült A3-as szitázott plakátom 4 filmje. Valami nagyon elfajult perverzióm lehetett ez a szitázás dolog. Egyszerűen imádtam, hogy egyszerűnek tűnik, de közben még is órákat lehet nyakig vízben vagy festékben térdelve pepecselni hogy jó legyen a film, vagy a nyomat. – Persze nyilván a nomád körülményeknek tudható ez be, mit nomád?! hát volt két brutálisan jó asztalunk is! Meg hiányzott egy csomó eszközünk. – Miközben a 100-as szövet határait feszegettük azt hiszem megtanultam türelmesnek lenni, persze még most is rohadt türelmetlen vagyok.

Azt hiszem valahol itt kezdtem el megbecsülni ezt a szakmát amiért mindenképpen külön köszönet jár: Balogh Írisznek.